Van egy komám - tán ismered -; az a hóbortos Ödön,
az a fazon, ki mindig rosszkor toppan be küszöbödön.
A múltkor mesélte két feles között a sarki kocsmában,
miért nem tud hinni egy magafajta pajti a korcs mában:

"Óh testvér, azok a varázslatos, romantikus 80-as évek!
Lángoló szerelmeim nem felejtem el, nem én, míg élek!"
(Pedig istenuccse Ödön nem tűzoltóként kereste kenyerét,
a Járműjavítóban 56-os kulcsokkal edzette munkás tenyerét.)

"Hol van mára már a tisztelet, a kölcsönös megbecsülés?
Csak egy a fontos; az önzés, a mihamarabbi egybesülés!
Régen barátom, úgy imádták a szeretett, drágaságos nőket,
hogy combjuk tövénél csókolták...ma meg szájba kapják őket!

Megváltozott biz a világ, bár én régen is tisztességes voltam,
testi szerelmet házasságom előtt nem igazán gyakoroltam."
(Mondjuk ez meg is látszott Ödön Lujzival kötött házasságán,
a nászúton csak hitetlenkedtek addig visszafojtott férfiasságán.)

"Amolyan szégyenlős, pirospozsgás legényként alig mertem,
vágyott testüket csak foltosra dugdosott magazinokból ismertem.
Merészségem határa kiszáradt szájjal bátortalan puszi az arcra,
és izzadó tenyérrel készülni a hívogató, kacér blúz alatti harcra.

Arról álmodtam; míg napközben lerobbant IFÁ-k platóit szerelem,
addig egy esti randin egyszer végre testivé érik a plátói szerelem."
Alkoholmámorában ekként emlékezett révedezve barátom, az Ödön,
kigúvadt szeme olyan karikás volt, mint Stallone Rocky-ja a köbön.

2007-02-15

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.