Tövében pásztorfiú álmodott,
épp trillázott volna királylány hangja,
mikor birkabégetésbe holt magja.
Ám szűz lelkén ez ügy foltot nem hagyott.

Később vén parasztbokán ült a gatya,
kenderkóc csomóval erkölcs is lazult.
Onán akarná vakká szent Vazult?
Ehh! Aranycsermely az, jókor jött az atya.

Most kíváncsi kéz gombom mögött kutat,
csókok titkára árnyékot vet a Nap.
Mellettem a cserfes lány már nem untat.

Feszül a lomb, megremeg a pillanat,
könnyen feledem a távoli múltat.
Áll az idő a százéves tölgy alatt.

2007-04-26

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.