Motoros gondolatok

Miért jó, mikor tépdesőn fúj a szél,
és fülemnek út menti bokor beszél?
Susogó levelek közt mesél a tájról,
egy eltévedt, megrémült birkanyájról.

Miért jó, mikor elvakít a tűző nap,
szememnek árnyékot csak erdő ad?
A délceg fák addig kísérnek utamon,
mígnem újra napsütés lesz a jutalom.

Miért jó, mikor egy bogár csattan,
fájó tűszúrásként arcomnak pattan?
Szétkenődik bőrömön gyenge teste,
én meg felszisszenek: - Hú, te beste!

Miért jó, mikor virágmező mellett,
a dús illatorgiától megállni kellett?
Orrot bűvölő orgona májusi deleje,
ezernyi bódító szag részegítő ereje!

Miért jó, mikor halkan felböffentve,
az esti ízt kiköpöm borvirágot vetve?
Ízlelőbimbók gyönyöre kéj halomban,
egy porlepte, másnapos parkolóban!

Miért jó, mikor elmém zaklatva hasad,
egy lány emlékétől száz darabra szakad?
Motorom hátsó ülése már megint üres,
nem voltam a bulin eléggé szemfüles!

Így van ez jól; az Útnak legyen hála,
kalandvágy nélkül élni az élet halála!
Azért jó ez a határok nélküli vadság,
mert vaslovamon burjánzik a szabadság!

(Szentbékkálla, 2005-05-20)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.