14

----------------------------------------------------

         Fél órával korábban még békésen vacsorázott a konyhában egyedül. Kellemes fáradtság ült testén. Éjszakába nyúlóan dolgozott, csak most volt ideje falatozni. Egy hete költözött ki a falusi házba, azóta egyfolytában igyekezett még otthonosabbá tenni, befejezni az utolsó simításokat. Azt tervezte, hogy nemsokára nekiáll, és a hátsó udvarban kialakít egy műhelyt, hogy ne kelljen bejárnia a városba. A fészert már lebontotta.

A TLB Pannóniát két napig javítgatta, pucolta, mire meg volt elégedve a látvánnyal. Az idő vasfoga megkímélte a veterán járgányt. Eltökélte, hogy napokon belül kipróbálja.

Már nem tudta, mi volt az a gondolat, amelyik végleg elindította azon az úton, hogy elhatározza a költözést. Belecsömörlött városi életébe. Nyugalomra vágyott, úgy érezte, hogy itt; gyerekkora emlékei között megtalálja. Elmosolyodott. „Ahelyett, hogy az eladáson törném a fejem, inkább ideköltözöm. No, sebaj, anyám és apám – Isten nyugosztalja őket -, biztosan örülnének, ha most látnának.”

            Néha, mikor esténként magányosnak érezte magát; eszébe jutott a nő. Ilyenkor erős késztetést érzett, hogy a kocsma felé vegye az útját, de mindig meggondolta magát. Sokat töprengett sorsuk keresztező útjain. Aztán arra jutott, majd a sors eldönti e dolgot, ha akarja, ő bizony nem fog tenni egy lépést sem.

Éppen egy jókora sonkát szelt le, mikor valaki türelmetlenül dörömbölni kezdett a bejárati ajtón.

Nándi állt ott feldúltan.

-         Kálmán, gyere gyorsan! Valami nagyon nagy baj van anyával! Gyere már, majd útközben elmondom.

A férfi szó nélkül futott a fiú után.

-         A pap akart a templomban négyszemközt beszélni anyával, aztán mivel sokára sem ért haza, visszamentem, és csak annyit hallottam, hogy valaki segítségért kiált. Az összes ajtó be van zárva.

Közben odaértek a templomdombhoz.

Kálmánon átfutott, amit Csöpi mesélt a helyről.

Megálltak az égbe magasodó falnál. A férfi ziháltan nézett fel.

-         Na jó. Gyere ide Nándi. Te jó magas vagy. Állj itt bakot.

A fiú kezéből ellendülve megkapaszkodott egy vékony peremben. Nehezen feltornászta magát. Lassan araszolva, nehogy megbillenjen, felegyenesedett. Kezét óvatosan felnyújtva éppen elérte az ablakpárkányt. Alig bírt megkapaszkodni. Egyszer annyira megbillent, hogy majdnem leesett. Végül sikerült feljutnia. Belesett a színes üvegen, de a torzítás miatt nem sokat látott. Leszólt a várakozó Nándinak:

-         Menj le a faluba, hívjál még segítséget! Szólj az Árpinak. Tudod, ő a polgármester. Tudod, hol lakik, ugye?

A fiú bólintott, majd lerohant a dombon.

Kálmán megkapaszkodva a keretben berúgta az üveget.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.