Izgalomtalanító
Alig aludtam valamit. Pedig azt hittem, már nem jövök izgalomba egy fellépéstől. Mindjárt reggel hét óra, a többiekkel nyolckor találka, aztán indulunk.
Ezerszer elolvastam már a betanult szöveget. Hihi, néha így is elfelejtem, pedig állítólag én írtam.
Ma reggel megint kétszer felmondtam magamnak.

Emlékszem, utoljára, a színfalak mögött álltam a kapolcsi előadáson, egy percen belül én következtem, és úgy éreztem, egy árva sor sem jut eszembe a szövegből.

Szerencsére a függöny mögül kilépve megszűnt a lázas izgalom.
Lehet, a sok próbának köszönhetően, vagy csak azért, mert mi memóriafrissítés gyanánt alkoholos egyveleget alkalmazunk. Talán helytelennek tűnik, de a színdarab, amit előadunk, megkívánja.
Mint ahogy mi - lelkes amatőrök - is.

(Pár hete még óriási stresszben voltam. Nyomasztott a tudat, hogy újabb darabot várnak tőlem. Ezt pedig nem lehet csak úgy kirázni kisujjból.
Aztán sikerült. Januártól kezdjük majd a próbákat.
Ha nem lesz túl magas a labda, amit feldobtam.)

Ma újabb megmérettetés. Hogy őszinte legyek, élvezem ezt az egészet. Ha nem így lenne, valószínűleg nem csinálnám. A többi szereplő - mind a 13 - is így lehet ezzel. Közös szórakázás ez. Ha ráadásul a közönségnek is tetszik, akkor az öncélúság kizárva.
Hajrá! Szurkoljatok nekünk. Érdemesebb, mint valamely focicsapatnak...
Most, hogy ezeket kiírtam magamból, kezd megszűnni a gombóc a torkomban.
Megvolt az izgalomtalanítás!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.