A távolban már zsongón ébred a tiroli város,
lusta fénnyel kúszik át az ormon a szűz hajnal,
a háztetőkön lebegő napfény tüze még opálos,
lankán gurguláz alá a zöldharmat víg fűzhajjal.

Odafenn tejködbe szökken a meredek szikla,
rőt derekán fenyők kapaszkodnak felhőégbe,
lábánál hullámokba fúl egy sugáron a szikra,
az Inn széles folyama hömpölyög a túlvégbe.

Dölyfösen szeli át völgyek szelíd ölét a pálya,
száguldó autók suhanásán megbotlik a pillanat,
egy parkolóban megreked az utazó magánya,
a pár percnyi mélaságra árnyékot villant a nap.

Messzire vágyó gondolaton tavaszcsend oszlik,
felröppenő madarak trillázásán halkul a sóhaj,
Innsbruck kelő zsivaja csalóka reggelbe foszlik,
az útra kelők ajkát mozgatja dúdolgató szóval.

Csak a havas csúcson a hegykaréj marad néma,
minden máson a majdnem május dala szárnyal,
és az örök vándor megpihenő csendjében néha -
kóbor kacaj veszi fel a versenyt a szivárvánnyal.

Innsbruck, 2013. április 28.