16

----------------------------------------------------

Az éjszakai erdő sötétségét csak a kis tisztás fénye törte meg. A fák sűrűjéből időnként túlviláginak tűnő rejtelmes hangok szaggatták a csend nyugalmát.

            A sebtében rakott tábortűzben vidáman lobogtak a felcsapó lángnyelvek. A kora őszi szél hűvös lehelete megropogtatta a szenesedő fahasábokat.

A piros motorkerékpár enyhén megdőlve pihent a kitámasztón. Gyönyörű fényezése meg-megcsillant a lángok árnyjátékán.

A sárgán izzó tűz sejtelmes fénnyel világította meg a pléd alatt összebújt Kálmánt és Csöpit, ahogy a sátor előtt ülve olvasták a vékony könyvecske utolsó bejegyzését.

„…Most csukódott be az ajtó. Elment. Furcsán izzott ma az égszínkék szeme. Még engedelmesebb volt, mint valaha. Mi ez a hang? Mintha kulcs nyikorgását hallottam volna. Megnézem mi az.”

A nő összecsukta a naplót. Milyen varázsereje lehet e könyvnek, hogy átélt két hatalmas tűzvészt?

Fázósan még szorosabban simult a férfihoz, majd a könyvet a tűzbe dobta.

Igézetten nézték, ahogy a lángok bele-belekapnak a sötétülő oldalakba. A fekete, kemény borító egy darabig ellenállt a sárgán izzó forróságnak, majd megadva magát, lassan felvette a vöröslő lángnyelvek tűz-ruháját.

●

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.