Eltelt pár hét, egy próba elmaradt létszámgond miatt (12 főből 5 hiányzott), egy sikeresen megtartva, aztán tegnap este, mikor hét előtt tíz perccel közeledtem a kultúrház felé, meglepődtem, hogy ketten már várnak rám. Gyorsan befűtöttem, az emberek lassanként szállingóztak befelé, már nem akadok ki az időcsúszásokon, ha hét órát beszélünk meg, akkor legtöbben negyedórát is késnek. Így szokták meg, ezt nem tudom, minek tulajdonítsam, a vidék nyugalmának, vagy egy rossz szokásnak, beidegződésnek (biztos késik a másik is, nehogy már én várjak!).
Fél nyolckor kezdünk. Mindenki itt van, sőt még kíváncsi nézőkből sincs hiány a nézőtéren. Látom, valaki videózik, talán e próba bekerül a falu kulturális történelemkönyvébe. Van már súgónk is, sőt beugróemberünk; tartalékszínészünk is. Néha megszakítom a próba menetét, mikor szükségesnek tartok egy rövid instrukciót. Nagyon finoman, udvariasan beszélek mindenkivel, nehogy valakit megsértsek, pedig még mindig van, aki csak maga elé motyog. Egyre többen mondják a szöveget fejből, a szövegkönyvbe csak bele-belepillantva. Már egyre jobban előtérbe kerül a mozgás, a koreográfia, a mimika, testhelyzetek. Nagyon lelkes az egész csapat. Látszik, hogy élvezik, amit csinálnak. Így más is élvezni fogja! Kezd összekovácsolódni ez a társaság, és erre nagyon büszke vagyok, pedig tudom, hogy bár eddig sem volt kevés energiám e darabban, de ezután jön még csak a java.
Kemény dió lesz még a díszlet kivitelezése, és a jelmezek elkészítése. 
Van itt mérnők, doktornő, asztalos, kőműves, felszolgáló, közhasznú munkás, fuvaros, kismama, köztisztviselő, stb., egyszóval eléggé széles spektrumú perifériákról verbuválódott a társaság. Itt nincsenek társadalmi különbségek, mindenki egyenrangú.
Szívesen vagyok én itt író, rendező, szereplő, kellékes, díszletes és minden egyéb egy személyben. Persze, bízom benne, hogy majd mások is besegítenek az egyéb tennivalókba, de arra korán rájöttem, hogy itt, ha tetszik, ha nem, nekem kell irányítanom az események folyását, ha sikerre akarom vinni a darabot.
Márpedig sikerre akarom vinni. Nyár végén megkerestek, nem írnék-e valami műsorféleséget a jövő évi nőnapra. Írtam én már annyi mindent, de színdarabhoz még nem volt szerencsém.
A faluban rendszeresen mondok saját ihletésű, verses köszöntőket névnapon, születésnapon, lakodalomban, nőnapon, egyéb rendezvényeken.
Voltam már kisbíró szüreti felvonuláson, mondtam köszöntőt nyugdíjasoknak, nem sorolom tovább, még dicsekvésnek tűnne.
Kicsit belemélyedtem a falu történelmébe, és írtam egy darabot, mely a török időkben játszódik. Egy falusi bíró házában játszódnak az események, két szerelmespár története a török hódoltság idején. Stílusában, ha hasonlítani kell, akkor valahol átmenet a szövegkörnyezet Shakespeare és a Frédi Béni rímek között.
Jelen pillanatban úgy látszik, önálló est keretében lesz a bemutató valamikor tavasszal.
Lassan kezdek hinni a sikerben. Tudod; a hit már félsiker!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.