Csak szárnyahullt angyalok
állnak meg örökre,
hogy áldozzanak a halál
undor gyönyörének,
mementóként hanyatlik
piros foltos kőre
az utolsó gyászének.

Tulajdonképpen végtelen minden
átkozott kilométer,
védtelen sorsok tapadnak csendben,
kivágott figura – jeltelen kereszt,
riadót üvölt az éter,
elhasznált levegőt rekeszt.

Az országút önmagát falja,
mint nyers húsra éhes ragadozó,
s ki lesben áll; fémhangját hamar hallja,
nem vigyorog az arctalan torzó.
 

2009.12.13.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.